Spokoynaya noch

[1. versszak]
Az utcák üresek, fények alszanak,
Lassan lépek, már senki sem hallgat.
Az ablakok mögött álom születik,
De bennem valami még mindig izzik.

[Refrén]
Csendes az éj, és halkan szól a szél,
Nem maradt más, csak ami bennem él.
Túl sok a szó, de kevés a válasz,
Valaki vár, valaki már nem lázas.

[2. versszak]
A város felett elhalkul a zaj,
Minden kérdés elfér egy sóhajban.
A tegnap rég volt, a holnap messze,
De most itt vagyok, egyedül, este.

[Refrén ismét]
Csendes az éj, és halkan szól a szél,
Nem maradt más, csak ami bennem él.
Túl sok a szó, de kevés a válasz,
Valaki vár, valaki már nem lázas.

[Zárás]
És ha most el is múlik ez az éj,
Valami bennem talán mégis él.
Talán egy hang, talán egy emlék,
Csendes az éj – és benne én még.