Teki a teknős -egy zöld kis csoda

Erdő mélyén, hol napfény fodra
levelek közt lágyan játszik,
él egy teknős – békés, jámbor,
árnyas parton lépdel százszor.

Teki a neve, kedves lény,
sosem siet, de mindig élmény
vele lenni, nézni, hallgatni,
ahogy tud élni, s nem csak hajtani.

Szereti a mohás köveket,
patakparton fűzfa-öleket,
napsütésben pihen sokat,
néha csigákkal vált szavakat.

Virágok közt ballag csendben,
tavaszillat a kedvenc szellem.
Ha kérdeznéd, mi boldoggá teszi?
A természet. S akit ünnepelni kell: te – hát persze, hiszi!

Mert tudja, ma különleges a nap,
24 gyertyát a szél elfújhat,
de emlék marad mind a fény,
s Teki boldogan mondja: „Éljen a Lény!”

Aki szereti a fát, füvet,
madárdalt, zöldet, s a kis tüzet,
mi a szívben gyúl meg ünnepelni –
ilyen barátot jó megölelni.

Szóval Teki most neked dudorász,
mosolya mint fűszálon a harmatás,
és kívánja, bármerre járj:
Legyen szép utad, s szívedben nyár!