Hat

Acélbakancs a betonon dörög,
Hat alak árnyékként lép elő.
Nem hajtja őket félelem, csak tűz,
Esküjük szava az égbe fűz.


Hat szív dobban egy ritmusban,
Hat ököl szorul igazságban.
Lángot hordunk pajzsként tovább,
Ez a hivatás nem csak ruhán áll!


A kiképzés már múlt, de nyomot hagy,
Sebek a lélekben, de hit marad.
Rendet, békét, és védelmet fogadtunk,
A káosz szélén testként megálltunk.


Vér, veríték, eső, sár,
A törvény most már bennünk jár.
Falkaként mozdul minden tag,
Hat test, egy lélek, nem maradsz magad!


Hat szív dobban egy ritmusban,
Hat ököl szorul igazságban.
Tűzön, vizen, füstön át,
Ez a szakasz mindig talpon áll!


Ha hív az éj, mi jövünk vakon,
Egy eskü vezet, nem kérdés, csak jog.
Nem hősök vagyunk – csak a fal,
A rend utolsó bástyája vagyunk, mindhalálig!