Lómai

Verze 1:
Hail, Cézár! Korhadt trónus!
Pilátus üvölt, hatalma bűzös!
Egy túlélő a vérben ázva,
A padlóra dobták, mint egy darab szart!

Verze 2:
"Mi a neved, zsidó féreg?"
Brian nyögi, de a szó elvész.
"Blájen?" - a kérdés torz vigyor.
"Brájen!" - a válasz, de a bot lesújt gyors!

Verze 3:
"Önélzetes latol!" - Pilátus röhög.
"Latol!" - a százados visszhangozza mögött.
"Nem, melészség!" - a szó köpése fáj.
"Könnyen elkaptuk!" - a kegyetlenség édes ajándék.

Verze 4:
"Te lánk támadtál?" - a vád sötét.
Ütés zúdul, a csontok recsegnek szét.
"Dobjuk a padlóra megint?" - a kérdés vérszomjas.
A test zuhan, a fájdalom soha nem halványul.

Verze 5:
"Londa zsidó gazember!" - a gyűlölet üvölt.
"Nem vagyok zsidó, római!" - a védekezésből nem épül börtön.
"Lómai?!" - a gúny mélyre hatol.
Újabb ütés, a lélek megtörve tántorog.

Verze 6:
"Apád lómai volt?" - a múltat feltárják.
"Százados a helyőrségnél!" - a büszkeség lángja halvány.
"Norciusz Maximusz!" - a név a semmibe vész.
A kuncogás kísért, a megaláztatás nem enyhül.

Verze 7:
"Fikusz Kukisz!" - a tréfa éles penge.
A nevetés fertőz, a tisztelet elvész messze.
"Impeltinencia!" - a düh kitör.
Gladiátorok arénája, a halál ígérete örök.

Verze 8:
"Elmehetek, uram?" - a remény halvány szikra.
Újabb csapás, a test a földre bukik újra.
"Fikusz Kukisz meghallja!" - a fenyegetés sötét árnyék.
A nevetés folytatódik, a szenvedés örökkévaló.

Verze 9:
"Vigyétek el! Vadbalmokkal küzdjön!" - a parancs kegyetlen.
A katona elvonszolja, a röhögés szüntelen.
"Nem tűlöm a balátom kinevetését!" - a hatalom őrjöng.
"Fikusz... Kukisz!!!" - a név a gyűlölet hangján zeng.

Verze 10:
"Humolos vagy nem?" - a kérdés abszurd.
"Fikusz... Kukisz?" - a kínzás nem szűkül.
"Foltisszima Fingusz!" - a név a végső csapás.
A röhögés hisztérikus, a fegyver a földre zuhan.

Verze 11:
Brian menekül, a szabadság illúzió.
Pilátus tajtékzik, a düh pusztító tűz.
"Csend! Elegem van!" - a parancs brutális.
"Fogjátok el! Fújjátok ki az ollotokat! Mál el!" - a vadászat megindul, a végzet brutális.