A PARÁZS

Parázs lehel majd nagy tüzet,
E tűzre várok oly nagyon,
Sok már a szenny, a gyűlölet,
Izzó parázsról álmodom.

Bűnök halomja lángra kap,
Elég a tűzben, tán örökre.
Kevés hamu, mi megmarad,
Üzenni fog új jövőnek.

Tavasz majd hozza álmokat,
Felejtett múlt, mi újra kél.
Reményt teremt az áldozat,
Világra fújja majd a szél.

E szélben hallod szép zenét,
Lelked várta régen már,
Feléled újra nagy remény,
Szeretve lenni, régi vágy.