Zsófi

(1. versszak)
Egy naplementében született álom,
A széllel száguld a világon,
Sárga szőrén arany fény csillan,
Zsófi és Wáld Róz, együtt minden pillanatban.

(Pre-kórus)
Szívükben szabadság ég,
Az úton nincs már semmi fék.

(Kórus)
Zsófi repül Wáld Róz hátán,
Szétszaggatva az éj homályát.
Vad tűz lobog, lángol a táj,
Wáld Roz és Zsófi, egy szárnyaló vágta vár.

(2. versszak)
Hegyek között, ahol a hold mesél,
A csendben csak a patkó zenél,
Ők ketten egyek, mint szél és szárny,
Egy világon túl, ahol végtelen a nyár.

(Pre-kórus)
Szívükben szabadság ég,
Az úton nincs már semmi fék.

(Kórus ismétlés)

(Híd)
Ők az időt szelídítik meg,
Minden lépésük emlékeket vet.
Váld Róz és Zsófi, a csillagok alatt,
Együtt írják a végtelen dalukat.

(Hosszú gitárszóló)

(Kórus zárásként, fokozódó intenzitással)
Zsófi repül Wáld Róz hátán,
Szétszaggatva az éj homályát.
Vad tűz lobog, lángol a táj,
Wáld Róz és Zsófi, egy szárnyaló vágta vár.