เนื้อเพลง
**A Reménytelen Huszár Dala**
*Vers 1:*
A puszták porában, fáradt a lábam,
A háború után már nincs semmi álmom.
A kardok csillognak, de már nem fájnak,
A szívem üres, a lelkem már elhagyott.
Sebesült testem, de az érzés fáj,
A puszta hívna, de messze vagy már.
Az arcomon vér, a szívemben csend,
A háború borzalma nem felejtem el.
*Refrén:*
Talán soha nem térhetek haza,
A puszták homokja már csak fájó emlék.
A harcok vége, de mi maradt még?
A reményem elvitték, de te itt voltál még.
*Vers 2:*
A háború tüzében, a lelkem megégett,
Láttam a halált, de az élet elrepült.
A puszta mélyén a neved még élek,
De hova mehetnék, ha már nem várlak téged?
A kardok csattannak, de már nem harcolok,
A fák alatt sétálva, csak rád gondolok.
A lovam fáradt, a lelkem már túl,
A háború véget ért, de nélküled már nem vagyok jó.
*Refrén:*
Talán soha nem térhetek haza,
A puszták homokja már csak fájó emlék.
A harcok vége, de mi maradt még?
A reményem elvitték, de te itt voltál még.
*Híd:*
A puszta csendjében, hallom a neved,
De a harcok után már nincs miért küzdenem.
A szél hozza a múltat, de te már nem jössz,
A szívem üres, a lelkem elvesz.
*Refrén:*
Talán soha nem térhetek haza,
A puszták homokja már csak fájó emlék.
A harcok vége, de mi maradt még?
A reményem elvitték, de te itt voltál még.
*Outro:*
A csillagok fényénél talán újra találkozunk,
De most már csak a szél az, ami hozzád vezet.
A puszta hív, de te már nem vársz,
A huszár, ki nem térhet vissza, így marad.