Óda a motoromhoz

Imádom, ahogy sárga szemeivel kacsingat felém,
S amikor lámpájából felragyog a fény.
Rabul ejt, ha látom dús idomait,
Markáns, fekete Pirelli gumijait.
Elbűvöl motorja duruzsoló hangja,
Csillogó, bordó üzemanyag tankja.
A gyönyörűségtől szinte elolvadok,
Ha fekete bőrülésébe belehuppanhatok.
Ő volt az álmom, mire mindig vágytam
És egy szép napon végre rátaláltam.
Most már az én Vasam, nem adom másnak,
Együtt rójuk az utat minden vasárnap.
Kevéssel beérjük, nem kívánunk sokat:
Napsütéses időt és széles utat.