Vissza nem kapott pillanat

Rég volt már, csak úgy elrohant,
Az idő mit sosem kapok vissza,mellettem elsuhant.
Tükörbe nézek,keresem magam,Ki egykor voltam,vajon most hol van?
Emlékeimből kiesett részek,de sok mindent megmaradt.
Keserédes könnyek,az arcomon lefolynak,
S mint a az esőcseppek, most a porba hullnak.
Minden megváltozott,de én nem akartam,mégis megváltoztam fájdalmasan.
Újra Őt akarom,Őt aki egykor régen voltam.
De a barátok is eltűntek,szépen sorban.
Lelkem most ébredt fel,hogy ennyit csalódtam,
Fájó,hamis szerelmek,ádáz barátok,mintha soha nem is lettek volna,úgy tanítottak meg a harcra.
Egész nap karikák, a szemeim alatt,
Bennük van minden,amit az élet adhat.
Emlékeztetnek rá,ki az aki mellettem maradt.
Most már tudom,mindvégig ott voltam,
Kisgyerek énemet,a lelkem zugaiba zártam.
Elfelejtettem Őt,csak a halvány emléke maradt.
Mindenkiben ott a gyermek,bezárva,
Hogy újra kiengedd, ő csak azt várja.
Engedd ki, és találj újra magadra,
Mert az idő rohan, és hogy élj, ő azt soha meg nem várja.