เนื้อเพลง
[intro]
[verse1]
Lehulló levél, őszi szél sodorja,
Földre ér, s a talajba vész nyoma.
Volt egyszer zöld, élt a fényben,
Most földbe oldva pihen, békésen
[chorus]
Az idő árja mindent elmos,
követ csendben a néma gyilkos
Arcok, emlékek, álmaink fénye,
Mind tovatűnik az éj csendjébe.
[verse2]
A folyó, amely partjait mardossa
rombol és épít míg a víz táplálja
ami elpusztul teret ad majd másnak
amit a teremtők teremtésre szántak
[chorus]
Az idő árja mindent elmos,
követ csendben a néma gyilkos
Arcok, emlékek, álmaink fénye,
Mind tovatűnik az éj csendjébe
[verse3]
Az ember is, ki most nevet, és sír,
Egy nap majd eltűnik, mint a szél,
De míg él, míg szíve dobog,
a földön akkor hagyott nyomot
[chorus]
Az idő árja mindent elmos,
követ csendben a néma gyilkos
Arcok, emlékek, álmaink fénye,
Mind tovatűnik az éj csendjébe
[outro]
Múlás és lét, egymásba fonódó tánc,
Egyik sem létezhet a másik hiányán,
Egyszer minden elmegy, minden tovaszáll,
a világ körforgása mindig helyreáll