[intro] [verse1] A hold is nevetett Mikor megöleltelek A padon az öreg fák alatt Mosolygott a Duna is ahogy elhaladt [verse2] Először a szemem csókolt Majd egészen magamhoz húztalak Tőlem nevethetett már a hold Mikor megcsókoltalak [verse3] Mint a hullámok a folyón Egymásba úgy simultunk szüntelen S a hold a víztükörbe csillogón Szégyenében megpihent