TIMID, DE FUNKY funky
v6 Pro
@Roberto Lazzaris Bertoldi
TIMID, DE FUNKY funky
v6 Pro
@Roberto Lazzaris Bertoldi
Text
**[Beszélt intro – diszkóstílusban]**
Ó, igen, baby… tompa fények… ragyog a táncparkett…
és ő… a fal mellett áll… kezében egy üdítővel…
**[1. versszak]**
Van egy srác, kissé ügyetlen, mindig egymaga,
nagy a szíve, de a bátorság valahol elmarad.
A barátai már táncolnak, nevetnek, szerelmesek,
ő csak nézi őket csendben, s legyőzik a félelmek.
A lányok néha ránéznek, aztán továbbmennek,
ő csak mosolyog magában, de szavai elvesznek.
A fejében száz mondat, de kimondani nehéz,
míg másoknál minden sikerül, ő csak áll és zenét néz.
**[Refrén]**
De belül funky, funky, funky szerelem,
bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn!
Félénk, de funky, ott él benne a zene,
egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele!
**[2. versszak]**
A barátai csipkelődnek: „Gyerünk, mozdulj már!”
„Ha sosem szólsz egy lányhoz, ki az, aki rád talál?”
Ő csak pirul csendesen, cipőjét nézegeti,
míg a többiek a nagyfiút játsszák, és a vicceiket lövik.
De senki sem tudja, mi zajlik odabent,
egy egész kis világ, mely várja a megfelelő percet.
Nem azért, mert nem érdekli, csak túl nagy az izgalom,
minden pillantás villámcsapás, megáll tőle a gondolat.
**[Refrén]**
De belül funky, funky, funky szerelem,
bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn!
Félénk, de funky, ott él benne a zene,
egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele!
**[Bridge – lágyabb rész]**
És talán egy este, minden zaj nélkül,
valaki észreveszi, milyen különleges belül.
Nem mindig az a legjobb, aki hangosan beszél,
néha a legcsendesebb az, aki a legtöbbet ér!
**[Finálé – hatalmas diszkórobbanás]**
Na gyerünk, fiú, csak lépj egyet már,
lassan, apránként, a bátorság rád talál!
Mert az élet egy tánc, nem kell kiabálni,
elég egy apró mozdulat, és elkezdesz ragyogni!
**[Utolsó refrén]**
Te vagy a funky, funky, funky álmodozó,
félénk vagy, de a szíved csupa ragyogó!
Félénk, de funky, most már jól tudod,
hogy kiabálás nélkül is eléred az álmod!
**[Beszélt intro – diszkóstílusban]** Ó, igen, baby… tompa fények… ragyog a táncparkett… és ő… a fal mellett áll… kezében egy üdítővel… **[1. versszak]** Van egy srác, kissé ügyetlen, mindig egymaga, nagy a szíve, de a bátorság valahol elmarad. A barátai már táncolnak, nevetnek, szerelmesek, ő csak nézi őket csendben, s legyőzik a félelmek. A lányok néha ránéznek, aztán továbbmennek, ő csak mosolyog magában, de szavai elvesznek. A fejében száz mondat, de kimondani nehéz, míg másoknál minden sikerül, ő csak áll és zenét néz. **[Refrén]** De belül funky, funky, funky szerelem, bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn! Félénk, de funky, ott él benne a zene, egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele! **[2. versszak]** A barátai csipkelődnek: „Gyerünk, mozdulj már!” „Ha sosem szólsz egy lányhoz, ki az, aki rád talál?” Ő csak pirul csendesen, cipőjét nézegeti, míg a többiek a nagyfiút játsszák, és a vicceiket lövik. De senki sem tudja, mi zajlik odabent, egy egész kis világ, mely várja a megfelelő percet. Nem azért, mert nem érdekli, csak túl nagy az izgalom, minden pillantás villámcsapás, megáll tőle a gondolat. **[Refrén]** De belül funky, funky, funky szerelem, bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn! Félénk, de funky, ott él benne a zene, egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele! **[Bridge – lágyabb rész]** És talán egy este, minden zaj nélkül, valaki észreveszi, milyen különleges belül. Nem mindig az a legjobb, aki hangosan beszél, néha a legcsendesebb az, aki a legtöbbet ér! **[Finálé – hatalmas diszkórobbanás]** Na gyerünk, fiú, csak lépj egyet már, lassan, apránként, a bátorság rád talál! Mert az élet egy tánc, nem kell kiabálni, elég egy apró mozdulat, és elkezdesz ragyogni! **[Utolsó refrén]** Te vagy a funky, funky, funky álmodozó, félénk vagy, de a szíved csupa ragyogó! Félénk, de funky, most már jól tudod, hogy kiabálás nélkül is eléred az álmod!Ó, igen, baby… tompa fények… ragyog a táncparkett…
és ő… a fal mellett áll… kezében egy üdítővel…
**[1. versszak]**
Van egy srác, kissé ügyetlen, mindig egymaga,
nagy a szíve, de a bátorság valahol elmarad.
A barátai már táncolnak, nevetnek, szerelmesek,
ő csak nézi őket csendben, s legyőzik a félelmek.
A lányok néha ránéznek, aztán továbbmennek,
ő csak mosolyog magában, de szavai elvesznek.
A fejében száz mondat, de kimondani nehéz,
míg másoknál minden sikerül, ő csak áll és zenét néz.
**[Refrén]**
De belül funky, funky, funky szerelem,
bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn!
Félénk, de funky, ott él benne a zene,
egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele!
**[2. versszak]**
A barátai csipkelődnek: „Gyerünk, mozdulj már!”
„Ha sosem szólsz egy lányhoz, ki az, aki rád talál?”
Ő csak pirul csendesen, cipőjét nézegeti,
míg a többiek a nagyfiút játsszák, és a vicceiket lövik.
De senki sem tudja, mi zajlik odabent,
egy egész kis világ, mely várja a megfelelő percet.
Nem azért, mert nem érdekli, csak túl nagy az izgalom,
minden pillantás villámcsapás, megáll tőle a gondolat.
**[Refrén]**
De belül funky, funky, funky szerelem,
bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn!
Félénk, de funky, ott él benne a zene,
egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele!
**[Bridge – lágyabb rész]**
És talán egy este, minden zaj nélkül,
valaki észreveszi, milyen különleges belül.
Nem mindig az a legjobb, aki hangosan beszél,
néha a legcsendesebb az, aki a legtöbbet ér!
**[Finálé – hatalmas diszkórobbanás]**
Na gyerünk, fiú, csak lépj egyet már,
lassan, apránként, a bátorság rád talál!
Mert az élet egy tánc, nem kell kiabálni,
elég egy apró mozdulat, és elkezdesz ragyogni!
**[Utolsó refrén]**
Te vagy a funky, funky, funky álmodozó,
félénk vagy, de a szíved csupa ragyogó!
Félénk, de funky, most már jól tudod,
hogy kiabálás nélkül is eléred az álmod!
Musikstil
Funky, male voice
