[Verse 1]
Volt, hogy a reggel is súlyként nehezedett rám,
A konyhaasztalon kihűlt tea, félbehagyott imám.
Két kis kéz kapaszkodott belém, mikor elfogyott a szó,
Emili és Dominik szemében mégis ott volt a jövő.
[Pre-Chorus]
Nem kérek könnyű utat, csak valakit, aki lát,
Aki nem fordul el, ha megmutatom a világom árnyát.
[Chorus]
A sötétség után egyszer napfény érkezik,
A sok seb helyén majd új erő ébred itt.
Olyan társat keresek, akire felnézhetek,
Aki Emilit és Dominikot is szívébe engedi velem.
Nem kell, hogy megmentsen, csak maradjon igaz,
Ha együtt nézünk szembe, a teher könnyebb lesz alattunk.
[Verse 2]
Nem hibátlan mesét őrzök, csak egy nyitott ajtót,
Egy otthont, ahol a szeretet nem kér cserébe álarcot.
Aki a gyermekeim nevetését is a sajátjának érzi,
És ha vihar jön, nem a kijáratot keresi.
[Pre-Chorus]
Nem kérek nagy szavakat, csak biztos, tiszta fényt,
Egy vállat, mely mellett újra elhiszem a reményt.
[Chorus]
A sötétség után egyszer napfény érkezik,
A sok seb helyén majd új erő ébred itt.
Olyan társat keresek, akire felnézhetek,
Aki Emilit és Dominikot is szívébe engedi velem.
Nem kell, hogy megmentsen, csak maradjon igaz,
Ha együtt nézünk szembe, a teher könnyebb lesz alattunk.
[Bridge]
Ha egyszer majd az ablakon arany reggel néz be,
Nem felejtem, honnan jöttünk, kik álltak mellettem.
A két gyermekem mosolya lesz a legszebb válasz:
A nehéz út végén is lehet új családra találni.
[Final Chorus]
A sötétség után már napfény érkezik,
A sok seb helyén új erő ébred itt.
Olyan társat találtam, akire felnézhetek,
Aki Emilit és Dominikot is szívébe engedi velem.
Nem kell, hogy megmentsen, csak maradjon igaz,
És együtt nézünk szembe mindazzal, ami vár.
[Outro]
A sötétség után…
Ránk talál a napfény.
[Verse 1] Volt, hogy a reggel is súlyként nehezedett rám, A konyhaasztalon kihűlt tea, félbehagyott imám. Két kis kéz kapaszkodott belém, mikor elfogyott a szó, Emili és Dominik szemében mégis ott volt a jövő. [Pre-Chorus] Nem kérek könnyű utat, csak valakit, aki lát, Aki nem fordul el, ha megmutatom a világom árnyát. [Chorus] A sötétség után egyszer napfény érkezik, A sok seb helyén majd új erő ébred itt. Olyan társat keresek, akire felnézhetek, Aki Emilit és Dominikot is szívébe engedi velem. Nem kell, hogy megmentsen, csak maradjon igaz, Ha együtt nézünk szembe, a teher könnyebb lesz alattunk. [Verse 2] Nem hibátlan mesét őrzök, csak egy nyitott ajtót, Egy otthont, ahol a szeretet nem kér cserébe álarcot. Aki a gyermekeim nevetését is a sajátjának érzi, És ha vihar jön, nem a kijáratot keresi. [Pre-Chorus] Nem kérek nagy szavakat, csak biztos, tiszta fényt, Egy vállat, mely mellett újra elhiszem a reményt. [Chorus] A sötétség után egyszer napfény érkezik, A sok seb helyén majd új erő ébred itt. Olyan társat keresek, akire felnézhetek, Aki Emilit és Dominikot is szívébe engedi velem. Nem kell, hogy megmentsen, csak maradjon igaz, Ha együtt nézünk szembe, a teher könnyebb lesz alattunk. [Bridge] Ha egyszer majd az ablakon arany reggel néz be, Nem felejtem, honnan jöttünk, kik álltak mellettem. A két gyermekem mosolya lesz a legszebb válasz: A nehéz út végén is lehet új családra találni. [Final Chorus] A sötétség után már napfény érkezik, A sok seb helyén új erő ébred itt. Olyan társat találtam, akire felnézhetek, Aki Emilit és Dominikot is szívébe engedi velem. Nem kell, hogy megmentsen, csak maradjon igaz, És együtt nézünk szembe mindazzal, ami vár. [Outro] A sötétség után… Ránk talál a napfény.