Ki vagy te

Utánad nézek, de nem tudom, miért,
Talán mert a szívem még mindig csak érted ég.
Utánad élek, bár a múltunk messze jár,
De minden egyes éjjel a szívem visszavár.

Veled minden perc, ami fáj, olyan, mint a homály,
Hiába süt a nap, nélküled minden sivár.
Nem tudom, hogy miért, nem tudom, hogy kiért,
De érted dobban a szívem, és érted élek még.

Mert érted élek tovább, ha minden összedől,
Ha százszor összetörök, a szívem újra fölrepül.
Szeretlek mindennél jobban, ezt nem feledem,
Ha mindenki elenged, én még fogom a kezed.

Utánad nézek, ahogy eltűnsz a távolban,
A neved még mindig ott él minden dallamban.
Nem tudom, miért fáj, nem tudom, miért vár,
De nélküled a szívem csak egy üres szobában jár.

Annyi kimondatlan szó, annyi elveszett álom,
Minden idegen arcban a te arcodat látom.
Próbáltalak feledni, de mindig visszavágyom,
Mert te voltál a valóság az összes hamis álmomban.

Nem kérek mást, csak még egyetlen esélyt,
Hogy visszahozzuk együtt az elveszett reményt.
Ha kérdeznéd, hogy szeretlek-e még,
Azt mondanám: jobban, mint az elején rég.

Utánad nézek, de nem tudom, miért,
Talán mert a lelkem még mindig hozzád ér.
Nem tudom, hogy miért, nem tudom, hogy kiért,
De érted élek tovább, amíg a szívem él.

Szeretlek mindennél jobban, bármerre is jársz,
Ha egyszer visszanézel, ugyanott megtalálsz.
Mert lehet, hogy az élet egyszer messze sodor már,
De a szívem legmélyén valaki mindig visszavár.