Luna

milyen lázas, milyen árva
micsoda reménykedés táplálja
az istent, az embert
ezt a befagyaott olajos tengert

milyen áron, milyen pénzen
vesz meg minket a szégyen
micsoda utazás ez az élet
ha megtagadhatnak téged

adjon vissza az éj sötét
minden csillagot
holtak lépte vett lépteket
nyomok amit itthagyott

az élet az álom, nem bánom
legyen sorsunk miénk
olvadjunk el a kanálon
vagy a holdak kő szívén

milyen csonka, milyen furcsa
ez a kocsi út az éjszaka
micsoda luna, vésve a rúna
édes a vér szaga