A kávéházban halk a szó
v4
@J H
A kávéházban halk a szó
v4
@J H
Text
[Verse 1]
A kávéházban halk a szó,
az ablak párás, kinn eső.
Egy férfi térképet terít,
s a csésze peremén a titok ül.
Azt mondja: minden jel beszél,
a rádióban kód zenél,
a dossziéban név lapul,
a hold mögött egy kéz vonul.
[Pre-Chorus]
És én csak nézem, hogy remeg
az ujja, ahogy rámutat.
A félelem oly könnyen lesz
az embernek bizonyíték.
[Chorus]
Azt mondják, titkos körök írják
az éjszakánk minden sorát,
ők döntik el, ki veszít, ki nyer,
ki kap kenyért, ki kap falat.
Azt mondják, minden szó mögött
egy másik szó az igazság—
ó, bár a szívem hinne nekik,
ha nem fájna ennyire a világ.
[Verse 2]
A szomszéd asszony függönyt von,
„a védőoltásban chip lakik” — mond.
A fia messze, képernyőn él,
az anyja minden kattintástól fél.
A férfi szerint a csillagok
előre írják a sorsot,
és aki kérdez, már gyanús,
aki kételkedik, az áruló.
[Female Vocal]
Ki mondta ezt neked, kedvesem?
Ki ültetett félelmet a szívedbe?
[Verse 3]
Aztán a város fölött a gép
húz fehér csíkot, keskeny képet.
„Permetezés” — súgja a tömeg,
és minden felhő vádirat lehet.
A régi képek újra élnek,
idegenekből bűnöst kérnek,
s a néma tény, ha nem felel,
helyette bárki beszélhet.
[Chorus]
Azt mondják, titkos körök írják
az éjszakánk minden sorát,
ők döntik el, ki veszít, ki nyer,
ki kap kenyért, ki kap falat.
Azt mondják, minden szó mögött
egy másik szó az igazság—
ó, bár a szívem hinne nekik,
ha nem fájna ennyire a világ.
[Bridge]
Mert van, amit eltitkoltak,
van hazugság, van hatalom,
van ajtó, melyet zárva tartanak,
s van ember, akit elnyom a zaj.
De attól, hogy valami rejtve van,
em lesz igaz minden vád;
a kétség nem ítélet még,
a kérdés lehet mécsvilág.
[Female Vocal]
Ne add a félelmed más kezébe,
ne add a hangod annak, aki ránt.
[Final Chorus]
Talán nem titkos körök írják
az éjszakánk minden sorát,
de valódi kezek írnak törvényt,
és valódi szív viseli árát.
Azt mondják, minden szó mögött
egy másik szó az igazság—
én inkább kérdezek, míg lehet,
és őrzöm, ami emberré tesz.
[Outro]
A kávéházban halk a szó,
a csésze kihűlt, kinn eső.
A térképet összehajtja,
és hazafelé egyedül indul.
A kávéházban halk a szó,
az ablak párás, kinn eső.
Egy férfi térképet terít,
s a csésze peremén a titok ül.
Azt mondja: minden jel beszél,
a rádióban kód zenél,
a dossziéban név lapul,
a hold mögött egy kéz vonul.
[Pre-Chorus]
És én csak nézem, hogy remeg
az ujja, ahogy rámutat.
A félelem oly könnyen lesz
az embernek bizonyíték.
[Chorus]
Azt mondják, titkos körök írják
az éjszakánk minden sorát,
ők döntik el, ki veszít, ki nyer,
ki kap kenyért, ki kap falat.
Azt mondják, minden szó mögött
egy másik szó az igazság—
ó, bár a szívem hinne nekik,
ha nem fájna ennyire a világ.
[Verse 2]
A szomszéd asszony függönyt von,
„a védőoltásban chip lakik” — mond.
A fia messze, képernyőn él,
az anyja minden kattintástól fél.
A férfi szerint a csillagok
előre írják a sorsot,
és aki kérdez, már gyanús,
aki kételkedik, az áruló.
[Female Vocal]
Ki mondta ezt neked, kedvesem?
Ki ültetett félelmet a szívedbe?
[Verse 3]
Aztán a város fölött a gép
húz fehér csíkot, keskeny képet.
„Permetezés” — súgja a tömeg,
és minden felhő vádirat lehet.
A régi képek újra élnek,
idegenekből bűnöst kérnek,
s a néma tény, ha nem felel,
helyette bárki beszélhet.
[Chorus]
Azt mondják, titkos körök írják
az éjszakánk minden sorát,
ők döntik el, ki veszít, ki nyer,
ki kap kenyért, ki kap falat.
Azt mondják, minden szó mögött
egy másik szó az igazság—
ó, bár a szívem hinne nekik,
ha nem fájna ennyire a világ.
[Bridge]
Mert van, amit eltitkoltak,
van hazugság, van hatalom,
van ajtó, melyet zárva tartanak,
s van ember, akit elnyom a zaj.
De attól, hogy valami rejtve van,
em lesz igaz minden vád;
a kétség nem ítélet még,
a kérdés lehet mécsvilág.
[Female Vocal]
Ne add a félelmed más kezébe,
ne add a hangod annak, aki ránt.
[Final Chorus]
Talán nem titkos körök írják
az éjszakánk minden sorát,
de valódi kezek írnak törvényt,
és valódi szív viseli árát.
Azt mondják, minden szó mögött
egy másik szó az igazság—
én inkább kérdezek, míg lehet,
és őrzöm, ami emberré tesz.
[Outro]
A kávéházban halk a szó,
a csésze kihűlt, kinn eső.
A térképet összehajtja,
és hazafelé egyedül indul.
Musikstil
Hungarian chanson, somber minor-key cabaret, expressive male lead singer with a restrained female backing vocal answering selected lines, intimate piano chords, mournful solo violin phrases, breathy harmonica fills, slow swaying waltz pulse, close-miked theatrical vocals, subtle room ambience, dynamic rise into the final chorus, sparse arrangement and warm vintage mix
