Három szín a szélben

(1. versszak)
A Kárpátok alján, hol a hajnal hasad,

Ezer év meséje a szélben ragad.

Ősi rónák felett az ég csendesen int,

És újra felébred a büszkeség mind.

Duna s Tisza mentén a táj énekel,

A múltból a jövőbe egy nemzet felel.

(Kórus)
Piros, fehér, zöld – ez a mi jelünk,

Míg e földön élünk, ez lobog velünk!

Piros az erőért, mi szívünkben ég,

Fehér a hűségért, mit őriz az ég,

Zöld a reményért, mi holnapra vár –

Ez a mi zászlónk, ez a mi hazánk!

(2. versszak)
Viharos századok nem törtek minket,

A nehéz időkben e színek őriztek.

Küzdelmek porából fénnyel tör fel a nap,

A piros-fehér-zöld örök jelkép marad.

Minden egyes hajtás, mi a zászlón szalad,

Emlékeztet arra, ki az, ki hű marad.

(Kórus)
Piros, fehér, zöld – ez a mi jelünk,

Míg e földön élünk, ez lobog velünk!

Piros az erőért, mi szívünkben ég,

Fehér a hűségért, mit őriz az ég,

Zöld a reményért, mi holnapra vár –

Ez a mi zászlónk, ez a mi hazánk!

(Híd)
Bárhová sodorjon az élet s a szél,

E három szín láttán a remény visszatér.

Egyetlen nemzet, egyetlen dalunk,

Amíg a magasban e zászló alatt állunk.

(Kórus)
Piros, fehér, zöld – ez a mi jelünk,

Míg e földön élünk, ez lobog velünk!

Piros az erőért, mi szívünkben ég,

Fehér a hűségért, mit őriz az ég,

Zöld a reményért, mi holnapra vár –

Ez a mi zászlónk, ez a mi hazánk!

(Outro)
Lobogj a szélben, szállj szabadon...

Magyar zászló a rónaságon.

Itt vagyunk otthon.