Text
Hatvan év telt… mégis úgy érzem, tegnap volt,
hogy karomba vettelek, s rám ragyogtál, mint a hold.
Kicsi lányként már tanító nénit játszottál,
s az álmod valóra vált, ahogy nőttél, ahogy haladtál.
Zongorád hangja betöltötte a házat,
énekszavad ma is simogatja a lelkemet, a százat.
Becsületes, tiszta szívű lány vagy nekem,
Isten ajándéka vagy, drága gyermekem.
Két lányod büszkén néz fel rád nap mint nap,
három unokád szívében szereteted ott marad.
Jó anya vagy, jó nagymama, áldás minden perced,
s én csak hálát adok, hogy ilyen gyermekem letted.
Veled élek, s te gondoskodsz rólam csendesen,
ápolsz, vigyázol rám, szeretettel, türelemmel.
A sorsnak köszönöm, hogy létezel nekem,
hogy hatvan éve fény vagy az életemben.
Isten éltessen, drága Ildikóm,
szívemből kívánom: legyen még sok szép napod.
Szeretlek, gyermekem — mindig, mindörökké.