beton és acél
v4
@Gáspár István (Isti)
beton és acél
v4
@Gáspár István (Isti)
Text
(1. Verze)
Hajnali négy, a kávé még forró,
Kint a sötétben még alszik a lakó.
Zúg a buszmotor, indul a járat,
Várja a munka a fáradt vállat.
Munkásbakancs, a fűzője feszes,
A mai nap is kemény lesz, vizes.
De nincs mese, a határidő szorít,
A hideg szél a kabát alá szorít.
(Refrén)
Betonból, vasból várost emelnek,
A semmiből új világot teremtenek.
Büszke daruk az égboltot mérik,
A kétkezi munkát arannyal mérik.
Ha megáll a gép, ha elcsendesül a zaj,
Tudják, hogy mögöttük fal maradt, nem baj.
Ők az alap, amin a holnap áll,
Minden egyes tégla egy új csodára vár.
(2. Verze)
Csörren a lánc, és zúg a keverő,
Itt nem számít más, csak a kitartó erő.
Lapátos kezek, bőrkeményedés,
A tervrajz felett nincs mellébeszélés.
Magasban a srácok, a felhők felett,
Biztonsági övben őrzik a helyet.
Poros az arc, de tiszta a szándék,
Minden felépült ház egy ajándék.
(Refrén)
Betonból, vasból várost emelnek,
A semmiből új világot teremtenek.
Büszke daruk az égboltot mérik,
A kétkezi munkát arannyal mérik.
Ha megáll a gép, ha elcsendesül a zaj,
Tudják, hogy mögöttük fal maradt, nem baj.
Ők az alap, amin a holnap áll,
Minden egyes tégla egy új csodára vár.
(Bridge / Átkötés)
És ha évek múlva arra jár a gyerek,
Megmutatja neki: „Nézd, ezt én emeltem meg!
Ott fent a tetőn én raktam a gerendát,
Én adtam meg ennek a háznak a formáját.”
Mert a munka elmúlik, de az alkotás marad,
Az idő vasfoga ezen megakad.
(3. Verze - Lassabb, ünnepélyesebb)
Délután öt, lekerül a sisak,
Megnyugszik a táj, elcsitul a divat.
Fáradt a csont, de békés a lélek,
Otthon várják őket a feleségek.
Megérte a verejték, megérte a vér,
A városépítőknek ma este jár a babér.
(Refrén - Teljes erővel)
Betonból, vasból várost emelnek,
A semmiből új világot teremtenek.
Büszke daruk az égboltot mérik,
A kétkezi munkát arannyal mérik.
Ha megáll a gép, ha elcsendesül a zaj,
Tudják, hogy mögöttük fal maradt, nem baj.
Ők az alap, amin a holnap áll,
Minden egyes tégla egy új csodára vár.
(Outro / Levezetés)
Igen, ők az alapok...
Az építők, a hősök, a dolgos kezek.
A várost nekünk adtátok.
Köszönjük.
Hajnali négy, a kávé még forró,
Kint a sötétben még alszik a lakó.
Zúg a buszmotor, indul a járat,
Várja a munka a fáradt vállat.
Munkásbakancs, a fűzője feszes,
A mai nap is kemény lesz, vizes.
De nincs mese, a határidő szorít,
A hideg szél a kabát alá szorít.
(Refrén)
Betonból, vasból várost emelnek,
A semmiből új világot teremtenek.
Büszke daruk az égboltot mérik,
A kétkezi munkát arannyal mérik.
Ha megáll a gép, ha elcsendesül a zaj,
Tudják, hogy mögöttük fal maradt, nem baj.
Ők az alap, amin a holnap áll,
Minden egyes tégla egy új csodára vár.
(2. Verze)
Csörren a lánc, és zúg a keverő,
Itt nem számít más, csak a kitartó erő.
Lapátos kezek, bőrkeményedés,
A tervrajz felett nincs mellébeszélés.
Magasban a srácok, a felhők felett,
Biztonsági övben őrzik a helyet.
Poros az arc, de tiszta a szándék,
Minden felépült ház egy ajándék.
(Refrén)
Betonból, vasból várost emelnek,
A semmiből új világot teremtenek.
Büszke daruk az égboltot mérik,
A kétkezi munkát arannyal mérik.
Ha megáll a gép, ha elcsendesül a zaj,
Tudják, hogy mögöttük fal maradt, nem baj.
Ők az alap, amin a holnap áll,
Minden egyes tégla egy új csodára vár.
(Bridge / Átkötés)
És ha évek múlva arra jár a gyerek,
Megmutatja neki: „Nézd, ezt én emeltem meg!
Ott fent a tetőn én raktam a gerendát,
Én adtam meg ennek a háznak a formáját.”
Mert a munka elmúlik, de az alkotás marad,
Az idő vasfoga ezen megakad.
(3. Verze - Lassabb, ünnepélyesebb)
Délután öt, lekerül a sisak,
Megnyugszik a táj, elcsitul a divat.
Fáradt a csont, de békés a lélek,
Otthon várják őket a feleségek.
Megérte a verejték, megérte a vér,
A városépítőknek ma este jár a babér.
(Refrén - Teljes erővel)
Betonból, vasból várost emelnek,
A semmiből új világot teremtenek.
Büszke daruk az égboltot mérik,
A kétkezi munkát arannyal mérik.
Ha megáll a gép, ha elcsendesül a zaj,
Tudják, hogy mögöttük fal maradt, nem baj.
Ők az alap, amin a holnap áll,
Minden egyes tégla egy új csodára vár.
(Outro / Levezetés)
Igen, ők az alapok...
Az építők, a hősök, a dolgos kezek.
A várost nekünk adtátok.
Köszönjük.
Musikstil
Rock, Calmness, 120-160 BPM
