Csillagok Nevetnek
v4
@Patrick Györki
Csillagok Nevetnek
v4
@Patrick Györki
Text
[Verse 1]
Égi messzeségnek
sötét boltozatán,
hol a csillagok nevetnek,
megáll az éj talán.
Felragyog egy kedves,
bájos, őszinte tekintet,
szelíd, mégis vakmerő,
mint egy titkos üzenet.
[Pre-Chorus]
Szilaj pillantása
átvág a hidegen,
s én érzem, hogy a csönd is
rád hajol hirtelen.
Ifjú diák a parton,
könyvvel a kar alatt,
a szél ma este téged
magának avat át.
[Chorus]
Nevetnek a csillagok
feletted, felettem,
nevetsz te is rám,
és én már nem feledem.
Nevetnek a csillagok,
csak nézd, csak nézd tovább,
az éjnek hűvös keze
most őriz egy csodát.
[Verse 2]
Kopott padok között
a lépted könnyű láng,
a sötét ég alattad
nem volt még soha rám.
Ablakok helyén fények,
de benned tiszta út,
mintha minden kérdésemre
egy szemed felelne úgymond.
[Pre-Chorus]
Szilaj pillantása
átvág a hidegen,
s én érzem, hogy a csönd is
rád hajol hirtelen.
Ifjú diák a parton,
könyvvel a kar alatt,
a szél ma este téged
magának avat át.
[Chorus]
Nevetnek a csillagok
feletted, felettem,
nevetsz te is rám,
és én már nem feledem.
Nevetnek a csillagok,
csak nézd, csak nézd tovább,
az éjnek hűvös keze
most őriz egy csodát.
[Bridge]
Ha holnap messze visz majd
a megszokott világ,
ezt az egy tiszta pillantást
nem mossa el az ár.
Mert ahol te megjelensz,
az ég is közelebb,
és a sötét boltozaton
egy névvel több a csend.
[Chorus]
Nevetnek a csillagok
feletted, felettem,
nevetsz te is rám,
és én már nem feledem.
Nevetnek a csillagok,
csak nézd, csak nézd tovább,
az éjnek hűvös keze
most őriz egy csodát.
Égi messzeségnek
sötét boltozatán,
hol a csillagok nevetnek,
megáll az éj talán.
Felragyog egy kedves,
bájos, őszinte tekintet,
szelíd, mégis vakmerő,
mint egy titkos üzenet.
[Pre-Chorus]
Szilaj pillantása
átvág a hidegen,
s én érzem, hogy a csönd is
rád hajol hirtelen.
Ifjú diák a parton,
könyvvel a kar alatt,
a szél ma este téged
magának avat át.
[Chorus]
Nevetnek a csillagok
feletted, felettem,
nevetsz te is rám,
és én már nem feledem.
Nevetnek a csillagok,
csak nézd, csak nézd tovább,
az éjnek hűvös keze
most őriz egy csodát.
[Verse 2]
Kopott padok között
a lépted könnyű láng,
a sötét ég alattad
nem volt még soha rám.
Ablakok helyén fények,
de benned tiszta út,
mintha minden kérdésemre
egy szemed felelne úgymond.
[Pre-Chorus]
Szilaj pillantása
átvág a hidegen,
s én érzem, hogy a csönd is
rád hajol hirtelen.
Ifjú diák a parton,
könyvvel a kar alatt,
a szél ma este téged
magának avat át.
[Chorus]
Nevetnek a csillagok
feletted, felettem,
nevetsz te is rám,
és én már nem feledem.
Nevetnek a csillagok,
csak nézd, csak nézd tovább,
az éjnek hűvös keze
most őriz egy csodát.
[Bridge]
Ha holnap messze visz majd
a megszokott világ,
ezt az egy tiszta pillantást
nem mossa el az ár.
Mert ahol te megjelensz,
az ég is közelebb,
és a sötét boltozaton
egy névvel több a csend.
[Chorus]
Nevetnek a csillagok
feletted, felettem,
nevetsz te is rám,
és én már nem feledem.
Nevetnek a csillagok,
csak nézd, csak nézd tovább,
az éjnek hűvös keze
most őriz egy csodát.
Musikstil
Indie-folk waltz with picked acoustic guitar, brushed percussion, and warm upright bass; verse stays intimate and image-driven, pre-chorus lifts with harmony padding and a rising violin figure, chorus opens into a chantable refrain with doubled lead vocals and soft gang harmonies. Tiny reversed swells, glockenspiel sparkles between lines, and a subtle room reverb glue the track together. Mix is warm, wide, and moonlit, with a close-mic vocal that feels confessional.
