Karakter

A kolléganők csak a telefont forgatják,
életük a karakter, folyton azt nyomogatják.
Mi meg itt tanítjuk a rászorult népet,
néha úgy érzem, ez egy külön kis népmesétek.

Belépek reggel, kávé még félálomban,
ők már pörgetik a sztorit, mintha muszáj volna.
„Várj, mindjárt megyek!” – mondják, de nem mennek,
mert a telefon nélkül már létezni sem mernek.

A kolléganők csak a telefont forgatják,
életük a karakter, folyton azt nyomogatják.
Mi meg itt tanítjuk a rászorult népet,
néha úgy érzem, ez egy külön kis népmesétek.

Jön a rászorult, kérdez, néz nagy szemekkel,
én meg segítek neki, ahogy csak lehet.
Ők közben posztolnak, filtert válogatnak,
mintha a munkaidő csak háttérzaj maradna.

De szeretem őket, mert jó a hangulat,
még ha néha a telefonjuk mindent elhallgattat.
Mi meg oktatunk, segítünk, ahogy kell,
és közben röhögünk, mert ez így kerekebb.

A kolléganők csak a telefont forgatják,
életük a karakter, folyton azt nyomogatják.
Mi meg itt tanítjuk a rászorult népet,
néha úgy érzem, ez egy külön kis népmesétek.