Éget a magány

Hmmm..... Hmmmm....hmhmhmhm.
Éget a magány, fáj a nyugalom.
Nélküled már nincsen vígaszom.
Egyszer fenn, egyszer lenn, ki nézek az ablakoooooon. Szúnyog hálooon látom a világot, nélküled nincsen nyugalom.
Ééégeeet a maaagáány nincsen nyugalooooooooooo....ooooom.
Picim te vaaaagy a vígaszom, nélküled nincsen nyugalom, várom a percet miiiikoooor láthatooooooooo...ooooo...ooooom, kedves kis arcod. Naaaagyoooon tetszik már a gondolat, hogy hooolnap újra láthatlaaaaaaaa..aaaaaa....aaaaak. De várom máááár, hoooooogy én éreeeee.....eeeeee......eeeezzeeeeleeeeeeeee...eeeeeek. Eszembe jut egy pillanat, mikor meg láttalaaaak, mikoooor, taláááááál......koztuuuuuunk. Szép kis pillanat. Várom a hoooolnaaaappooot picim, miiiaaaattad lesz szép, úúúúú csaaaaaaak, miaaaaattad lesz szép.