Búcsú rock

Nem szól a csengő, nyugis este van,
Szilvi ma mosolyog, mert végre szabad napja van! Sok éjszakát dolgoztunk együtt végig át,
Nevettünk hajnalban egy fárasztó műszak után.
Tőled tanultam meg, hogyan legyen rend és csoda,
Hogy az ágyhúzás nem csak munka — hanem igazi iskola
Sok-sok év után most nyugdíjas lettél,
Hiába mondod: „Most már csak pihenek!”
De te itt hagyni úgysem bírsz engemet.
Éjszakákon együtt ittuk a sok kávét rég,
Hajnali fél háromkor ment a römi még. Sok sírás, csecsemő és nagy gyerek rész, most ne bőgjetek ezt a partit le játszuk még. Annyira össze szoktunk az évek hosszú során, egyre járt az agyunk minden éjszakán. Elég volt egy pillantás egy nehéz hajnalon, és már tudtad is rögtön mi az én bajom
Moziba jártunk, színházba, együtt telt sok este még,
Kollégából barát lettél az évek hosszú útján rég.

Sok- sok év után most nyugdíjas lettél, ("de jó neked")
Hiába mondod: „Most már csak pihenek!” De te itt hagyni úgysem bírsz engemet, te leszel az első, ki túlórára beinteget!
Most majd otthon ülsz és nézed a sorozatot,
Két hét múlva unod már a sok nyugalmat ott.
Hiányzik majd a műszak, a csapat meg a zaj és én..
És egyszer csak megjelensz:
„Na, van itt hely nekem még ?
Sok-sok év után most nyugdíjas lettél, És van itt még egy nagyon fontos dolog,
A szekrényedhez senki hozzá ne nyúljon ott!
Mert megmondtad szépen: „Az maradjon ám meg nekem!”
Hisz pár hónap múlva visszajössz közénk, és a szekrényed tárt karokkal vár mint én.
Addig pihenj sokat, ezt tényleg megérdemled, nem köszönök el tőled mert vissza várlak még.
De a kávés bögrédet hagyd itt még, mert szükség lesz rá még! Én mennék veled de nem tudok, csak nézek utánad az ablakon, te elmész én meg itt maradok.