A hétköznapi szolga

Nyolc óra múlt, a nap az utcán ég,
Attila már indul, a kamerája kész.
A pékség ajtaján állít fókuszt megint,
Elkapja a dolgokat, mit más észre se int.
Nincs főnök, ki szólna, nincs céges keret,
Csak a fekete kamera lóg a nyakán nevetve.


Ő a környék hőse, csendes jóbarát,
Aki mindig teszi, amit egy szomszéd csinál.
Vágja a képeket, ritmust keres még,
Ő hozza a varázst a mi kis utcánkba rég.
Ő meséli a sztorit, ő játssza a szerepet,
Egy egyszemélyes műsor, hatalmas szív vezet.


Kattint és ment, exportálja a fájlt,
Egy mosolyért dolgozik, amit a város rátalál.
Éjfélkor renderel, a narráció kész,
A mi kisvárosunk fénybe kerül, ahogy ő mesél.


A piacon pénteken, a meccs szélén áll,
Mindenki köszön rá, nevét kiáltja már.
Tanárt kérdez, edzőt, a srácokat bent,
A város története nála jó helyen ment.
Leteszi a mikrofont, és énekelni kezd,
Mindig a legjobbat adja, amit csak lehet.


Ő a környék hőse, csendes jóbarát,
Aki mindig teszi, amit egy szomszéd csinál.
Vágja a képeket, ritmust keres még,
Ő hozza a varázst a mi kis utcánkba rég.
Ő meséli a sztorit, ő játssza a szerepet,
Egy egyszemélyes műsor, hatalmas szív vezet.


Kattint és ment, exportálja a fájlt,
Egy mosolyért dolgozik, amit a város rátalál.
Éjfélkor renderel, a narráció kész,
A mi kisvárosunk fénybe kerül, ahogy ő mesél.