Az én anyámnak nincs selyemruhája

Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála.
Filléres boltba vette valahol.

Az én anyámon nincsen semmi ékszer.
A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen.
Oly boldogtalan, szerelmes vagyok.

Az én anyám, egy oly egyszerű asszony.
Soha se tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
Ha szívem fáj, csendesen megsirat.

/:Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság.
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.:/

Az én anyámtól engedelmet kérek
Hogy így szólítom:drága jó anyám
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán

Az én anyám dolgos két kezével
Megsimítja fáradt homlokom
Én hála telten nézek két szemében
És a gyémánt könnyeit lecsókolom