[Verse 1] Állj most mellém, csendben állj Lélegzetünk alig fáj Poros földön csupasz láb Mozdulattól rezzen át
Nem szól senki, nem hív név Csak a szívünk tartja még Vékony hangon dúdolom Rejtett ösvény dallagon
[Chorus] Fogd a kezem, ha félsz ma éjjel Ne engedd el, ha visz a szél fel Halkan énekeld velem, míg ébred a világ Feljebb minden hanggal száll a vágy
[Verse 2] Egyre többen lépnek ki Néma arcok, színekig Összefonva váll meg váll Puha suttogásból szál
Szóra nyílik annyi száj Mint ha régen várna ránk Térdig érő hamu-hó Mégis bennünk moccan jó
[Chorus] Fogd a kezem, ha félsz ma éjjel Ne engedd el, ha visz a szél fel Halkan énekeld velem, míg ébred a világ Feljebb minden hanggal száll a vágy
[Bridge] Ki mer szólni? Ki mer élni? (hé) Ki mer állni s nem letérni? Árnyak árán átsüt ránk Apró fényből lesz az ág
Szív a szívhez lassan ér Hang a hanggal egyre mély El nem nyel már semmi zaj Bennünk törik szét a fal
[Chorus] Fogd a kezem, ha félsz ma éjjel Ne engedd el, ha visz a szél fel Halkan énekeld velem, míg ébred a világ Feljebb minden hanggal száll a vágy
[Chorus] Fogd a kezem, ha félsz ma éjjel (oh) Ne engedd el, ha visz a szél fel Torkunk mélyén lázad már a rég tanult imák Feljebb minden hanggal száll a vágy
[Outro] Egyre tisztább, egyre más Ugyanaz a két szavunk: Maradj Maradj
Musikstil
Haunting, ascending orchestral build: start with solo female vocals and sparse, pulseless piano; each verse adds low strings, distant drums, and eerie choral pads. Key modulates upward in the final chorus as full symphonic brass, choirs, and rolling timpani swell into a cathartic, battle-choir climax, leaving the last line in near a cappella hush.