Text
Alig négy hónap, mégis érzem rég,
mintha mindig is itt lettél nekem,
csendben jöttél és bennem maradtál,
mint egy álom a szívemen.
Lelkemnek lettél biztos oltár,
ahol minden vágy megpihen,
nem keresek már más csodákat,
mert benned minden ott terem.
Zsolt, a neved dallam a csendben,
lágyan szól minden éjjelen,
névnapod fénye bennem ragyog,
mint csillag az égen fent.
Zsolt, ha átölelsz megszűnik minden,
nincs több kérdés, nincs félelem,
veled minden út hazavezet,
te vagy az én életem.
Gondoskodásod csendben ringat,
mosolyodban alszom el,
egy érintés és máris érzem,
hogy veled minden jobb hely.
Köszönöm, hogy rám találtál,
hogy melletted lehetek,
nem kérek mást az élettől már,
csak hogy mindig itt legyek.