Tavasz

Immár sátrat bont a tél,
A Nap is korábban kél.
Tájon lohol pajkos szél,
Fészek ing az ágon, nézd.

Napsugár tavaszt hirdet,
Fényt fakaszt és bont rügyet.
A rét s mező éled már,
Előbújik sok bogár.

A padok nem üresek,
Élednek új szerelmek.
A fecskék immár jönnek,
Gyomromban pillét érzek.

Mert szívembe a tavasz
Bódulatot rejt - a ravasz.
Nem akarva, mégis újra
Szerelembe hullok újra.

Ha fáj is néha, nem bánom,
Édes, csábos ez a mámor.
Hadd sodorjon könnyedén -
Míg a tavasz szívemben él.