Idegenek

Idegenek

Idegenekként fekszünk az ágyban,

néha a testünk összeér.

Esti vágyaink végleg kihűltek,

hidegek vagyunk, mint a dér.

Izzadtság szárad, és remeg a szánk.
Mi varázslat volt, már eltűnt.

Feszül a bőrünk az érintésre,

egymásra nézni sincs kedvünk.

Tudom, hogy érzed, tudom, hogy bánod,
De ilyen egy elkopott szerelem.
Tudod, hogy érzem, tudod, hogy bánom,
de végül majd elfogy a türelem.

Meztelenné vált titkok ölelnek,

arcunk a gyönyör letépte.

Szakíthatnánk a csendből szőtt hálót...

de nincs erő hamis beszédre.

Együtt így némán, közös magányban,

világra csukott szemekkel,

valami elmúlt, érzi az ember.

Jövőt hazudni már nem kell.

Tudom, hogy érzed, tudom, hogy bánod,
De ilyen egy elkopott szerelem.
Tudod, hogy érzem, tudod, hogy bánom,
de végül majd elfogy a türelem.

Bilincs a múltad, börtön a vágyad,
csak oltod a tüzed a tüzemen.
Bilincs a múltam, börtön a vágyam,
csak oltom a tüzem a tüzeden.

Bilincs a múltunk, börtön a vágyunk,
míg megfér egy ágyban két idegen.