[Verse 1] Köd ül a városon Nedves a tér A kő Reszket a zászló szélben Csendben a szem elő
Tintás ujjak Gyűrt lapok Földre hulló szavak Egy kávéház suttog És bennem nő a harag
[Chorus] Március tűzben Vérben a hó Szívemen lánc De nem marad jó Tépjük az ősök néma falát Szabadság Szabadság kiált
Március tűzben Sós a torok Ifjak állnak Mégis roskad a csont Nehéz az ég Majd ránk szakad át Szabadság Szabadság kiált
[Verse 2] Eső íze a számon Vas szaga fenn a híd Lépéseink dobognak Egy indulóban itt
Ágyúk árnya az utcán Csizmanyomok a vérben Anyám imája rebben Apám szeme a fényben
[Chorus] Március tűzben Vérben a hó Szívemen lánc De nem marad jó Tépjük az ősök néma falát Szabadság Szabadság kiált
Március tűzben Sós a torok Ifjak állnak Mégis roskad a csont Nehéz az ég Majd ránk szakad át Szabadság Szabadság kiált
[Bridge] Megint megkésett zászló Megint késik a jog Hány március kell még Míg igazak a szavak
Nevet Ki messze ül Mi állunk itt helyette Ha elbukunk ma újra A holnap kér számon minket
[Chorus] Március tűzben Vérben a hó Szívemen lánc De nem marad jó Tépjük az ősök néma falát Szabadság Szabadság kiált
Március tűzben Sós a torok Ifjak állnak Mégis roskad a csont Ha el is nyel majd száz hideg év Szabadság Szabadság – miénk
Musikstil
Slow, solemn folk ballad with male vocals; minor-key acoustic guitar doubled by cello, soft floor toms on downbeats. Verses stay intimate and hushed, with low strings in the background; chorus swells with gang-style vocals, snare rolls, and bowed bass for weight. Final chorus adds distant choir harmonies and a subtle brass bed to evoke historical grandeur and grief.