Text
1. vers
Alsóbélatelepen kel fel a fény,
egy utca, ahol mindig vár egy remény.
Kint a téren pár régi szék,
leülünk rá, és indul a mesélés.
Pre-refrén
Nevetés száll a házak fölé,
itt minden nap egy ünnep felé lép.
Refrén
Mert Alsóbélatelep a szívünkben él,
egy hely, ahová mindig visszatérsz.
Barátok közt minden könnyebb út,
Alsóbélatelep – ez az otthonunk.
⸻
2. vers
Minden újévet Tapolcán kezdünk,
pálinka, pezsgő mindig jön velünk.
Farsangkor jelmez, nevet a nép,
jókedv a tetőfokon, nincs már elég.
Pre-refrén
Bolondok napját se hagyjuk el,
itt minden őrültség mosolyt nevel.
Refrén
Mert Alsóbélatelep a szívünkben él…
(egy hely, ahová mindig visszatérsz…)
⸻
3. vers
Húsvétkor tojásfa színesbe’ áll,
majálison együtt szól a gitár.
Kirándultunk sok hegyen, réten,
emlékek nőnek minden lépésben.
Pre-refrén
És köztünk van, ki sose inog,
Tündi a legkeményebb, így mondjuk mi ott.
Refrén
Mert Alsóbélatelep a szívünkben él…
(barátok közt minden könnyebb út…)
⸻
Híd
Van egy napunk, mikor sors húz nevet,
tököt faragunk, nevet az egész sereg.
Aztán Halloween jön, rémek hada,
beöltözünk, és indul az éjszaka.
⸻
4. vers
De végül a fény újra hazatalál,
karácsonyfa áll a szobánk falán.
Díszek, gyertyák, csendes beszéd,
mindenki várja a szeretet ünnepét.
⸻
Utolsó refrén
Igen, Alsóbélatelep a szívünkben él,
bármerre sodor az élet, elkísér.
Egy pad, egy szék, egy régi dal,
barátok közt mindig otthon maradsz.
Outro
Alsóbélatelep… nevetés és fény,
amíg együtt vagyunk, ez mindig a mi helyünk.