A lélek mélysége

Ha felnézek az égre,megvilágít lelked fénye,szívedből árad felém a szeretet,s én neked nyújtom kezemet.A holdban még látom az arcodat,szél fújja a fülembe hangodat,soha nem felejtem mosolyodat.Gondolatom feléd száll,veled együtt táncot jár,s két karjába örömmel zár.Hallgass a szívedre és hagyd, hogy a boldogsághoz vigyen.Valakinek te vagy a kincs,búcsút tőled sosem int.A távolból vigyáz rád,hallja szíved valódi dallamát,a legértékesebb ajándékot adja át,szívében örökre lakatra zár.Engem nem érdekel a távolság,csak legyen benned elég bátorság,ott leszek bárhol is járj.Őrizd a szívedben a lángot,ugye a jövőt már te is látod,nem kell tovább várnod.Mi den nap erőt adok, ha azt a szíveddel hagyod.Leírni a legértékesebb érzést nem tudom,de soha nem hagylak egyedül az úton. Szeretném felolvasztani jég szívedet,mert nélküled boldog perceim nincsenek.Nekem nem kellenek kincsek,csak a szeretetben kell hinned.Érezned kellene a szívem melegét,s akarni hogy velem légy.Egyetlen érzésem van csak,de az mély és örökké tart. Szeretném érezni ölelő karodat,hallgatni lágy selymes hangodat,érezni finom illatodat és szenvedélyes csókodat.Tied szeretnék lenni, mert boldog csak veled tudok lenni.Szeretnék veled együtt lélegezni és melletted létezni.Hiányod túl nagy teher, de a boldogságodért bármikor szívesen cipelem,mert tiszta szívből szeretlek.Szívem kapuja ellőtted nyitva áll,minden percben csak rád vár.Te vagy az egyetlen, akit igazán szeretek.Fáj látni, hogy már másé vagy,de sose felejtsd el,hogy számomra mennyire fontos vagy!