Szerelmemnek

Már akkor is ismertelek, mikor még nem volt neved,
Mikor az álmaimban csak egy arc keresett helyet.
Ezer út vitt félre, ezer lépés más irány,
De minden tévedésem végül hozzád talált.

Versszak 2
Nem voltál hangos, nem ígértél eget,
Csak csendben mellém ültél, mikor fájt az élet.
A szavaid nem szúrtak, inkább gyógyítottak,
A sebeimben lassan gyökeret vert a holnap.

Pre-Chorus
És rájöttem akkor, mikor rám néztél halkan,
Hogy nem a tökéletes kell – csak aki igazán marad.

Refrén
Te vagy az otthon, nem a falak, nem a fény,
Hanem az a nyugalom, ami bennem él.
Ha minden szétesik, te akkor is itt vagy még,
A szívem ritmusát a neved vezérli rég.

Versszak 3
Láttál gyengének, láttál túl büszkének,
Mikor nem kértem segítséget, csak harcoltam némán.
Nem mentél el, nem fordítottál hátat,
Megtanítottál hinni önmagamban újra, lassan.

Versszak 4
Nevettünk apróságon, jelentéktelenen,
És közben világok dőltek el csendesen.
Egy érintés, egy félmosoly, egy este,
Ahol az idő is elfelejtett létezni.

Pre-Chorus
Ha kérdezik, mi tart össze bennünket,
Nem mondom: sors – inkább azt, hogy döntések.

Refrén
Te vagy az otthon, nem a falak, nem a fény,
Hanem az a nyugalom, ami bennem él.
Ha minden szétesik, te akkor is itt vagy még,
A szívem ritmusát a neved vezérli rég.

Híd
És ha egyszer elfáradunk a szavakban,
Ha a napok súlya nehéz lesz rajtunk halkan,
Emlékeztess arra, miért kezdtük el,
Hogy a szerelem nem érzés csak – hanem hit és fegyelem.

Híd 2 (lassabb)
Fogd a kezem, mikor már nem kérek,
Szeress akkor is, mikor nem érdemlem.
Én ígérem, maradok, ha sötét lesz az ég,
Ha mindenki más menne – én akkor is még.

Utolsó refrén (emelve)
Te vagy az otthon, a kezdet, a vég,
A válasz minden miértre, ami bennem él.
Ha egyszer elnémulna bennünk a szó,
A szívünk akkor is ugyanarra dobog.

Outro
És ha majd egyszer csak emlék lesz a ma,
Két öreg kéz, egy közös mosoly marad.
Ha újra kezdeném ezer életen át,
Minden úton téged választanálak.