Text
Csend lett bennem, mikor elmentél,
A falakon még ott a tegnap fénye.
Tükörbe nézek, más az arcom már,
De érzem végre, hogy élek igazán.
Nem kereslek többé más szemében,
Nem kérek helyet senki történetében.
Most magamért élek, magamért lélegzem,
Nem félek attól, aki lettem.
Ha el is estem, újra felálltam,
A szívem vezet, nem a múltam.
Ez az én időm, az én nevem,
Most tanulom szeretni önmagam.
Utcák hívnak, ismeretlen zaj,
Minden lépésem egy válasz arra, hogy „ki vagy”.
Nem kell ígéret, nem kell biztos út,
Elég, ha érzem: belül minden tiszta húz.
Elő-refrén:
Amit kerestem, végig bennem volt,
Csak túl halk volt, most már hangosan szól.
Most magamért élek, magamért lélegzem,
Nem félek attól, aki lettem.
Ha el is estem, újra felálltam,
A szívem vezet, nem a múltam.
Ez az én időm, az én nevem,
Most tanulom szeretni önmagam.
Nem kell, hogy értsd, merre megyek,
Elég, ha tudom: jó helyen leszek.
A sebekből térkép lett nekem,
Minden fájdalom egy új jelet tett bennem.
Csend / lelassul:
És ha egyszer visszanézek majd,
Mosoly lesz csak, nem kérdés, nem baj.
Utolsó refrén (emelkedve):
Most magamért élek, magamért lélegzem,
Ez az élet végre az enyém lett.
Nem futok többé más után,
Itt vagyok végre, önmagamnál.
Ez az én időm, az én nevem,
És nem félek többé önmagamtól sem.
Csend van bennem…
És ez most jó.