A hold

Kacag a hold, rám az éjszakában. Bízok a holnapban, a mában. Dobban a szív, éltet a remény. Ragyogjon rám sokáig a fény.

Ne múlna el, soha, ami szép volt. Kacagjon rám a vén telihold. Fiatalság, elrohant már régen. Emlék marad, az ember szívében.

A holnaptól én, kicsit már félek. Elrohantak felettem az évek. Fáradt a szív, egy pillanat az élet. Amíg élek, addig én remélek.

Fáradt a szív, egy pillanat az élet. Amíg élek, addig én remélek. Addig én remélek.



Kacag a hold, rám az éjszakában. Bízok a holnapban, a mában. Dobban a szív, éltet a remény. Ragyogjon rám sokáig a fény.

Ne múlna el, soha, ami szép volt. Kacagjon rám a vén telihold. Fiatalság, elrohant már régen. Emlék marad, az ember szívében.

A holnaptól én, kicsit már félek. Elrohantak felettem az évek. Fáradt a szív, egy pillanat az élet. Amíg élek, addig én remélek.

Fáradt a szív, egy pillanat az élet. Amíg élek, addig én remélek. Addig én remélek.