Olyanok a felhők most az égen, mint tündérek ruháján a habos fodor, mintha keringőt táncolnának éppen, szemünk tükrében fénylik, és magával sodor.
Úgy úsznak, mint játékos delfinek, a tenger nyugodt, kék vízében, mikor a szelek halkan zenélnek, s új dalt komponálnak a tavasz szívében.
Hisz tavasz van, az ég is mosolyog, a víztükör bohóc képe rám ragad, virágok szirma most arany fonálon ragyog, bár egyedül vagyok a vízparton, a csendben megtalálom magam.
Nézem az eget mint ábrándos kisgyerek, kutatva a fodros felhőkben tündérek nyomát, kikért ha kell bukfencet is vetek, mikor meghallom a természet hívó szavát.