Niki

Reggel van még, de a ház már zeng,
Niki feláll, és oda a csend.
„Papucsot fel!”, „A táska hol van?”
Rendet vág ő a káosz-dalban.
A gyerekek futnak, a fal meg remeg,
De ő tudja jól, hogy ki az, aki nyerhet.
Egy nézés, egy szó, és helyreáll a rend,
Niki a főnök, nincs többé kellemkedő csend.

(Chorus)
Ő a Niki, akin nem fog a gond,
A gyerekeket sorba, mint gyöngyöt a gomb.
Helyre rak mindenkit, ha elszáll a ló,
De a szíve mélyén ott a lázadó.
Mert ha elül a zaj, és a ház végre halk,
A bőr lesz a vászon, s a tű zenét vall.

(Verse 2)
Amikor elalszik a legkisebb sárkány,
Niki kezében ott csillan a látvány.
A gép felzúg, a tinta megindul,
A kreatív lélek a mélyből kiszabadul.
Vonalak, árnyak, egy életre szóló jel,
Amit ő alkot, azt senki nem tépi el.
Vagány anyuka, ki tűvel festi az álmát,
És közben fél kézzel neveli a családját.

(Bridge)
Lehet, hogy a nappali néha csatatér,
De Niki türelme és ereje sokat ér.
Egyik keze óv, a másik meg alkot,
Így vívja meg naponta a győztes kis harcot.

(Chorus)
Ő a Niki, akin nem fog a gond,
A gyerekeket sorba, mint gyöngyöt a gomb.
Helyre rak mindenkit, ha elszáll a ló,
De a szíve mélyén ott a lázadó.
Mert ha elül a zaj, és a ház végre halk,
A bőr lesz a vászon, s a tű zenét vall.

(Outro)
Niki, a rendőr, Niki, a művész,
Vele az élet egy színes, nagy bűvész.
Tinta és szeretet, ez az ő útja,
Aki nem hiszi, majd a saját bőrén tudja!