DiegoZserbo

1. vers
Diego a macska, árnyék a falon,
szemeiben csillag, lépte hangtalan.
Zserbó a kutya, tappancsa dobban,
szíve nagyobb, mint az udvar odakinn van.
Egy tál, egy kanapé, egy régi napfény,
itt kezdődnek mindig a kis csaták rég.
Fújás és morgás, néma kihívás,
két külön világ, egy közös lakás.
Refrén
Diego és Zserbó, örök küzdelem,
macskakarmok és kutyaszerelem.
Harcolnak hangosan, mégis együtt élnek,
ellenségek nappal, éjjel testvérek.
2. vers
Diego a polcon trónol fent,
Zserbó alul néz, vár türelmesen.
Egy ugrás, egy ugatás, elszáll a csend,
de a rend valahogy mindig visszatér megint.
Ha vihar jön kint, vagy sötét az ég,
egymás mellé bújnak, nincs több ellenség.
A harc csak játék, szívük tudja jól,
hogy egyik se teljes a másik nélkül, szól.
Refrén
Diego és Zserbó, örök küzdelem,
macskakarmok és kutyaszerelem.
Harcolnak hangosan, mégis együtt élnek,
ellenségek nappal, éjjel testvérek.