Útdíj

Ez mind rólunk szól
Yeah…Figyelj ide, ország.Figyelj ide, Európa. Ez nem zaj… ez szívverés.

Hajnali három, az út még alszik, Egy sofőr ébren, mert a rendszer nem pihen sose.Kenyeret visz a boltok polcaira,De ha kérdez, csak annyit mondanak: „fizess még ma”.

Napok, hetek a volán mögött, messze az otthon,A fülkében álmok, meg egy fáradt arc nagyon.Ha a kerék megáll, az ország éhezik,De ezt csak akkor értik, mikor már késő lesz itt.
Nem luxus ez, nem játék, nem hóbort,Ez munka, vér, veríték, ez az út a mi sorsunk.Apák, anyák, családok a háttérben,Ez nem pár ember ügye – ez mindenkié, értsd meg!

Dobbanjon a szív, ha ezt hallod, testvér,Mert ha ők elesnek, vele dől az egész tér.Ez nem csak kamion, ez nem csak útdíj,Ez mind rólunk szól, minden egyes percig.
Dobbanjon a szív, érezd a hangot,Ha az út bezárul, bezárul a holnapod.Nem fogadjuk el, hogy mindig mi fizessünk,Ez mind rólunk szól – most együtt lépjünk!

Mondják: „csak pár forint, mit számít?”De a végén mindig a kisember áll itt.Ma útdíj, holnap kenyér, holnapután lakás,Lassan már az élet is csak számlákból áll.
A volán mögött nem robot ül,Hanem ember, akinek elfogy a türelme belül.Ha nincs tisztelet, nincs jövő se,És ezt az árat nem csak mi fizetjük meg, érted?
Ha elnémul a duda, az a baj,Mert az azt jelenti: már nincs mit veszíteni, hallod?Mi még szólunk, még kérünk, még állunk,De nem hagyjuk, hogy az utat kihúzzák alólunk!

Eddig csendben voltunk, lenyeltük a szót,Azt hitték, a hallgatás azt jelenti: megtört a csont.De a csend nem gyengeség, hanem erőgyűjtés,Most egyszerre szólal meg minden elfojtott ütés.
Nem félünk, mert tudjuk, kik vagyunk valójában,Ezrek állnak mögöttünk, sorban az országban.Ha összezár a sor, nincs az a fal, mi megállít,Addig küzdünk, míg az akaratunk számít!
Ez nem könyörgés, nem alkudozás,Ez egy egyenes beszéd, egy tiszta kiállás.Az út a miénk is, ezért harcba állunk,És nem engedjük el addig, míg igazság nem áll mellénk, hallod?!

Dobbanjon a szív, ha ezt hallod, testvér,Mert ha ők elesnek, vele dől az egész tér.Ez nem csak kamion, ez nem csak útdíj,Ez mind rólunk szól, minden egyes percig.

Nem csak értünk szól ez, hallja meg az ország,Ha egy kerék megáll itt, megáll az egész holnap.Ez nem egy parkoló, nem egy város hangja,Ez az út dübörög végig a kontinens alattad.
Magyar, lengyel, spanyol, olasz – ugyanaz a teher,Más nyelven mondjuk, de ugyanúgy fáj, ember.Európa, figyelj: ez nem lázadás,Ez önvédelem, mielőtt végleg összeroppanás.
Dolgozni akarunk, nem rombolni,De nincs az a lánc, ami örökre rajtunk marad.Ha nem hallják meg szóval, majd hallják erőből,Mert összetartunk, és nem hátrálunk egy lépést se – se itt, se külföldön!

Nem félünk!Együtt állunk!Nem hátrálunk!Ez az út a miénk!

Dobbanjon a szív – most hallja meg Európa,Ez a hang nem halkul el, csak egyre durvább.Ha az út lezárul, az nem csak itt fáj,Ez mindenkiről szól, aki ebből a világból él!

Ha látod a sort az autópályán,Ne elfordítsd a fejed – érezd át.