Talán még én is gyermek voltam, Mikor elöször hozzád szóltam. Akkor még nem tudtam,mi lesz belőle, Picit se gondoltam a jövöre. Barátként néztem két csodaszép szemedbe, Nyugodtan tettem kezem a két kezedbe. Ekkor lobbant fel a szerelem lángja, Összeforrt két ember titkos vágya. Beléd estem és megpecsételődött sorsom, Azóta is a boldogság bilincsét hordom. Ölelésed megnyugtat és felemel az égig, Erre az érzésre vártam egész életemben végig. Kérlek,örökre maradj édesem velem, Különben megszakad az én kicsi szívem. Te a minden,te vagy a legnagyobb kincsem, Az életben nálad nagyobb érték nincsen. A hosszú és tartalmas jövöben hiszünk, Remélem életünk végéig együtt leszünk.
Musikstil
Symphonic Pop, Big Band, Sadness, slow sad, Male Voice