Tűnj el végre

Kora reggel felébredtem,nem voltál az ágyban velem;
Rájöttem,hogy évek óta nem fogtad meg a két kezem.
Álom volt csak csókod íze tegnap az én számon;
Igaznak tűnt kettőnk dolga,ezt az egyet bánom.


Tűnj el végre drága kincsem az életemből kérlek;
Vagy vedd észre most az egyszer,meghalok én érted.


Úgy gondolom, sok mindenre emlékezni kéne;
Főleg mikor a vén tölgyfa árnyékában megláttalak végre.
Odajöttél,megöleltél, két szemedben ezer csillag égett;
Megfogtam a két kezed és füledbe súgtam valami szépet.


Tűnj el végre drága kincsem az életemből kérlek;
Vagy vedd észre most az egyszer,meghalok én érted.


De az idő vaskereke szétőrölte teljesen a kedvünk;
És ezután mindörökké jóbarátok lettünk.
Így ér véget egy nagy szerelem,ami csupán álom;
Azóta is egyedül a igaz boldogságot várom.


Tűnj el végre drága kincsem az életemből kérlek;
Mert,ha nem mész paphoz viszlek téged.