Text
Noémi a laborban pipettával kel,
Ha baj van, ő tudja: „nyugi, majd kimérem én ezt el!”
Maszkban jár, de ma este a smink a védőréteg,
És a szaxofon szól, mert ő az est díszléte.
Nándi meg mérnök, de nem mér ma semmit,
Csak azt, mennyi pálinkát bír az asztal körül bennt itt.
A Strabagnál rajzolja a nagy terveket,
De ma inkább a menyecskére vet terveket!
Refrén:
Hopp, Noémi, hopp, Nándi, indul a nagy móka,
Ha ezek ketten összeállnak, nincs többé panaszóra!
Egyszer vitáznak, máskor csókolódnak szépen,
Úgy békülnek, hogy a szomszéd is tapsol a végén!
Bella ugat: „Na hajrá, gazdik, hadd szóljon a nóta!
Ma nem lesz se vita, se meccs – csak lagzis dobra tánc lesz ma!”
2. versszak
Noémi próbán is folyton belefúj a hangba,
Ha kell, olyan magasan szól, hogy reped az ablak.
Nándi meg röhög: „Na jó, ez már zenei támadás!”,
De ha ő rúg gólt, akkor is pont ilyen a hatás.
A focipályán ő az, kinek hangja messze száll,
Ha sír a bíró, attól van, hogy Nándi rá kiabál.
De Noémi csak legyint: „Hadd ordítson, drága,
Majd este megnyugszik… nálam, a hálószobába!”
Refrén :
Hopp, Noémi, hopp, Nándi, mulasson a násznép,
Amíg ők ketten vannak, nem kell semmi más szép!
Ha össze is kapnak, pár perc és már vége,
Mert tudják: a békülés a legszebb része!
Bella ugat, billeg, csóvál, csúszik a padló,
De még a kutya is tudja: ez a páros marad jó!
3. versszak
Vita náluk olyan, mint a gyors laboreredmény:
Jön, felrobban, elmúlik — aztán csók jön a helyén.
Nándi néha morog: „Miért kell ennyi próba?”
Noémi meg mondja: „Te meg focizol, én meg szólam!”
Bella meg közéjük áll, ha nagy a hangzavar,
Ránéz: „Hé emberek, most melyikőtök a butább ma?”
A kutya is tudja, hogy jobb itt a béke,
Mert a végén úgyis jön a nagy öleléses békülésfélé
Refrén2:
Hopp, Noémi, hopp, Nándi, forogjon a tánc tér,
Ma már nem dolgozik se mérnök, se labos nép!
Most a szerelem mér — és az eredmény hibátlan,
Igazi boldogság van ebben a mintában!
Bella csahol, pörög, mintha DJ lenne,
Ez a házasság már most 100-as eredményre menne!