Fényesség az éjjbe

Eljött már a december, ünnep jár a tájra,
Hópihe ül csendesen a kis fenyőfa ágára.
Mikulás is útra kél, zsákja tele jóval,
Kopogtat majd csendesen
Arcán vidám mosollyal.

Fényben úszik már az éj,
szívünkben az ünnep él.
Hó lep minden gondolatot,
s velünk járnak a csillagok.

Csengő csilingelve szól, mesét hoz a szélben,
Kívánságok milliói elküldve levélben,
Mézeskalács illata lengi be a házat,
Nevetés és szeretet tölti meg a tájat.

Fényben úszik már az éj,
szívünkben az ünnep él.
Hó lep minden gondolatot,
s velünk járnak a csillagok.


Esti égen táncolnak a karácsonyi fények,
Kis szívekben felébred az ünneplők reménye.
Szeretetből születik a meghitt, csendes este,
Boldogsággal telik meg mindenki lelke.

Fényben úszik már az éj,
szívünkben az ünnep él.
Hó lep minden gondolatot,
s velünk járnak a csillagok.