Fényben úszik az éj

Eljött már a december, ünnep jár a tájra,
Hópihe ül csendesen a kis fenyőfa ágra.
Mikulás is útra kél, zsákja tele jóval,
Kopogtat majd csendesen
Arcán vidám mosollyal.

Fényben úszik már az éj,
szívünkben az ünnep él.
Hó lep minden gondolatot,
velünk járnak a csillagok.

Csengő csilingelve szól, mesét hoz a szélben,
Kívánságok milliói elküldve levélben,
Mézeskalács illata lengi be a házat,
Nevetés és szeretet tölti meg a tájat.

Fényben úszik már az éj,
szívünkben az ünnep él.
Hó lep minden gondolatot,
velünk járnak a csillagok.

Esti égen táncolnak a karácsonyi fények,
Kis szívekben felébred az ünneplők reménye.
Szeretetből születik a meghitt, csendes este,
Boldogsággal telik meg mindenki lelke.

Fényben úszik már az éj,
szívünkben az ünnep él.
Hó lep minden gondolatot,
velünk járnak a csillagok.