Az úgy történt, hogy megláttam őt, Beleremegett a lábam, Rám szóltak, hogy leesett az állam.
2. Hiába mondták, hogy vigyázzak, Mert ő az a Szabó János, Rossz híre van, ismeri az egész város.
R. Ma már csak minden másnap hívogat, Engem a kedd estékre tartogat, Két hete másé már a Szabó János. Lehet, hogy többé soha sem simogat, S nem nekem súgja a titkokat, Két hete másé már a Szabó János.
3. Imádtuk egymást éjjel-nappal, De véget ért az a pár nap, Azóta téged fűvel-fával látlak.
4. Egy hete fekszem a szobámban, Ugyanabban a ruhában, Szabó János már nem sokáig várlak.