Életem

1. verzé
Nyolc év telt el, mégis olyan, mintha tegnap
Fogtam volna meg a kezed, s tudtam: te vagy a holnap.
Négy éve gyűrű, de sokkal több, mint egy szokás,
Mert minden nap melletted egy új, tiszta csodálás.
Láttad a jót bennem akkor is, mikor nem láttam,
Tartottál, amikor félt a szívem, vagy épp elhagytam.
Te lettél az otthonom, nem a falak, nem a város,
A te mosolyod az, ami minden vihart lecsendesít, bárhol.

Refrén
Mert te vagy az, aki mellé mindig hazatérek,
Akiért a rossz napok után is újra élek.
Nyolc év, egy szív – így írja a történet,
És mit számol a világ, ha örökké tart a lélek?
Négy éve házasok, de ez több, mint egy ígéret,
Mert a szerelem nálunk nem múlt el, csak mélyebb lett, mint régen.
Ha újra kezdeném, megint téged választanálak,
Mert nélküled az élet csak fél dallam, te vagy hozzá a másik szálam.

2. verzé
Tudod, nem vagyok tökéletes, de tőled lettem jobb,
A türelmed tanított, hogy a szeretet nem csak szó, hanem dolog.
Amikor nehéz volt, te akkor is maradtál,
Nem fordultál el soha, hanem még erősebben fogtál.
És ez az, amiért mindig hálás leszek,
Mert kevés ember tud így szeretni, mint ahogy te teszed.
Veled a jövő nem kérdés, hanem ajándék,
És ha kell, ezer évig mondom: te vagy a társam, a másik láng még.