Nyugdíjba menni

Az idén végre hatvanöt éves lettem;
Ennek örömére nyugdíjba mentem.


Vártam ezt az időt izgatottan belátom;
Hetek teltek el és már a helyem sem találom.
Hiányzik az izgalom és a társasági élet;
Nehéz lesz így az öregkor,ettől félek.
Kerülnek a gondok,mégsem vagyok boldog;
Munkaruhát mostmár csak otthon hordok.
Vígasztal a család,hogy ez nem egy sötét verem;
Legalább az unokákat gyakrabban nevelem.
Ez is jó lesz,hiszen első a család;
Megfőzhetem nekik mindig a vacsorát.
Reszket már a kezem,a lábam sem bírja;
Mostanság ritkábban fakadok magamba sírva.
Pozitívan nézek talán a jövő elébe;
Minden nap beleülök a párom ölébe.
Amíg a szívünk egy ütemre ver és dobog;
Addig elkerülnek bennünket a bajok.
A nyugdíjas kor egyetlen egy titka;
Midig csak előre nézz és sohasem vissza!