Elengedlek
v4
@Fruzsina Nagy
Elengedlek
v4
@Fruzsina Nagy
Text
Verze 1 – Fájdalom
Csendben szólok hozzád, te felemeled a hangod,
szavaim mintha nem érnének el hozzád amit eddig tagadtam már belátom
Amit magad után hagysz az csak fájdalom és káosz
Ezt te okoztad, én meg egyedül maradtam, most minden homályos
Minden kérdésem visszapattan rólad,
nem tudom, mikor mi igaz, vagy mikor csak játszma
Próbálnálak megérteni , hogy ne fájjon,
de végül mindig én bántom magam a szeretetért, amire vágyom.
⸻
Előrefrén – Feszültség gyűlik
Elmész… és még mindig várok rád,
visszatérsz… és újra reménykedem “na majd most talán”
De Minden kör után ugyanott találom magam,
Semmi sem változik sőt egyre rosszabb, én meg itt vagyok és érzem hogy fáj
Egy hang azt súgja “ne csináld tév úton jársz!”
⸻
Refrén – Felháborodás, kitörés
Miért nem hallod, hogy összetör minden szavad?!
Neked miért nem fáj hogy sírok miattad?!
Miért én kérek bocsánatot, amikor fáj, amit teszel?!
Elegem van, hogy mindig én hajolok meg előtted!
Túl sokat adtam, te azt a keveset sem adod..
Amiért könyörgöm pedig csak pár alapvető dolog.
Talán nem is számítok már, hiába kapaszkodom,
és érzem, hogy el kell engedjelek, még ha bele is roppanok.
⸻
Verze 2 – Belátás
Újra nézlek… és érzem, szeretlek még,
de már nem emel fel az, ami rég, már egy kedves mosoly nem elég
A jó pillanataink ritkák, mint fény a sötétségben
De még most is ezekbe kapaszkodom, pedig pont ezek tettek tönkre
Miért nem hallod, hogy összetör minden szavad?!
Neked miért nem fáj hogy sírok miattad?!
Miért én kérek bocsánatot, amikor fáj, amit teszel?!
Elegem van, hogy mindig én hajolok meg előtted!
Nem akarom, hogy vége legyen,
de már nem tudom így folytatni.
Mikor a tudtomra adod hogy nem jelentek semmit
Talán magadba nézel ha most képes leszek elmenni
⸻
Bridge – Felismerés
Tudom…
ha maradok, egy nap már magamat sem találom.
Ha harcolok, te rám se figyelsz,
Felesleges, kevés vagyok egyedül ehhez—
pedig csak azt szerettem volna, hogy érts meg végre.
De ez neked túl nehéz lenne
⸻
Utolsó Refrén – Elengedés
Most először kimondom:
nem működik, bármennyire is szeretném.
Nem maradhatok valaki mellett,
aki nem látja, mennyit adtam érte.
Fájdalom vagy, mégis kapaszkodtam beléd,
de most először engedem el a reményt —
mert ha maradok, lassan elveszek.
Szeretlek…
de most elengedlek.
Csendben szólok hozzád, te felemeled a hangod,
szavaim mintha nem érnének el hozzád amit eddig tagadtam már belátom
Amit magad után hagysz az csak fájdalom és káosz
Ezt te okoztad, én meg egyedül maradtam, most minden homályos
Minden kérdésem visszapattan rólad,
nem tudom, mikor mi igaz, vagy mikor csak játszma
Próbálnálak megérteni , hogy ne fájjon,
de végül mindig én bántom magam a szeretetért, amire vágyom.
⸻
Előrefrén – Feszültség gyűlik
Elmész… és még mindig várok rád,
visszatérsz… és újra reménykedem “na majd most talán”
De Minden kör után ugyanott találom magam,
Semmi sem változik sőt egyre rosszabb, én meg itt vagyok és érzem hogy fáj
Egy hang azt súgja “ne csináld tév úton jársz!”
⸻
Refrén – Felháborodás, kitörés
Miért nem hallod, hogy összetör minden szavad?!
Neked miért nem fáj hogy sírok miattad?!
Miért én kérek bocsánatot, amikor fáj, amit teszel?!
Elegem van, hogy mindig én hajolok meg előtted!
Túl sokat adtam, te azt a keveset sem adod..
Amiért könyörgöm pedig csak pár alapvető dolog.
Talán nem is számítok már, hiába kapaszkodom,
és érzem, hogy el kell engedjelek, még ha bele is roppanok.
⸻
Verze 2 – Belátás
Újra nézlek… és érzem, szeretlek még,
de már nem emel fel az, ami rég, már egy kedves mosoly nem elég
A jó pillanataink ritkák, mint fény a sötétségben
De még most is ezekbe kapaszkodom, pedig pont ezek tettek tönkre
Miért nem hallod, hogy összetör minden szavad?!
Neked miért nem fáj hogy sírok miattad?!
Miért én kérek bocsánatot, amikor fáj, amit teszel?!
Elegem van, hogy mindig én hajolok meg előtted!
Nem akarom, hogy vége legyen,
de már nem tudom így folytatni.
Mikor a tudtomra adod hogy nem jelentek semmit
Talán magadba nézel ha most képes leszek elmenni
⸻
Bridge – Felismerés
Tudom…
ha maradok, egy nap már magamat sem találom.
Ha harcolok, te rám se figyelsz,
Felesleges, kevés vagyok egyedül ehhez—
pedig csak azt szerettem volna, hogy érts meg végre.
De ez neked túl nehéz lenne
⸻
Utolsó Refrén – Elengedés
Most először kimondom:
nem működik, bármennyire is szeretném.
Nem maradhatok valaki mellett,
aki nem látja, mennyit adtam érte.
Fájdalom vagy, mégis kapaszkodtam beléd,
de most először engedem el a reményt —
mert ha maradok, lassan elveszek.
Szeretlek…
de most elengedlek.
Musikstil
Female Voice
