Hamis

Ez nem az az élet.
Nem az, ahol az álmok valóra vállnak.
Nem az, merre az angyalok szállnak.
Nem az, ahol a boldogság szűntelen
És nem az hol a szeretet megterem.
Itt hontalan a lélek. Hiába keresi házát
Szerelemben is csak hideg kunyhót talál
Mint kalitkába zárt árva madár,
Mely szabad égre és nem egy kuckóra vár
Zsebtelen embernek, itt nem jutottak szavak
Csak a por, melyből könnyeivel csinál sarat
Bánatból épített jövő ez, de nem tehetsz mást
Itt őszinte mosoly nincs, csak hasonmás
Ez. Ez a világ, mely olyan csodás
Itt úgy érzik mindössze külső a ragyogás
Nem számít hogy belül mélyen üres
Lényeg hogy a médián színében legyen
A valóságot ködbe zárja az efféle hamis álca
Akárcsak a tájat melyet városi szmog áltat
Itt a nap fénye egyedül a holdra vetül
S mi, kik itt lent vagyunk, e fényből élünk
Ezt látjuk oly szépnek,
S ebben ringatja magát az élet
Hát itt volnánk az álmok világában
Csak a nincstelennek nincs maradása