Kitartás és Szenvedés

[Verse]
Láncok a lelkemen, rozsdás, nehéz,
Szavak szilánkok, mind belém feszül, kemény,
Füst és hamu, az álmaim temetője,
A fájdalom a tanár, de nem ad kegyelmet ő se.

Harag a szívemben, szikra gyújt, robban,
Lépteim nyomában csak árnyékok tolongnak.
Égbolt sötét, csillag se pislog,
A mélység szólít, de nem adom, nincs titok.

[Chorus]
Törjön a szív, ha kell, de állok,
Kitartás a kardom, ezzel vágok.
Szenvedés tengerén evezek tovább,
Nem törhet meg semmi, nem állhat gát.

[Verse 2]
Karmok a múltból, a bőrömön hagynak nyomot,
Sebek a szívemen, de a vért sosem lopod.
Bármi jöhet, az árnyak közt menetel,
A fájdalom tanít, és belőlem embert nevel.

Hegyek omlanak, de én nem hajlok,
A csontom acél, a hitem sziklakorlát.
Szél fúj, ordít, az idő mindent mos,
De én maradok, míg a világ porba roskad.

[Chorus]
Törjön a szív, ha kell, de állok,
Kitartás a kardom, ezzel vágok.
Szenvedés tengerén evezek tovább,
Nem törhet meg semmi, nem állhat gát.